Guccio Gucci, egy firenzei lószerszámkészítõ fia 1921-ben nyitotta meg elsõ bõrárú-üzletét, ahol az autók megjelenése miatt kiszoruló lovasok felszerelései helyett inkább az ismert technológiát és motívumokat felhasználva készített bõröndöket és táskákat. A lovas múlt, a francia Hermés divatházhoz hasonlóan máig meghatározza a márka stílusát, direkt –zabla motívum- és átvitt -felfokozott szexualitás- értelemben is.

Halála elõtt, a korai ötvenes években alkotta meg a márka örök klasszikusainak számító zabladíszes mokasszint, a bambuszfüles bõrtáskát és a bõrszíjas-kengyeles-zablás mintázatot, amik máig a Gucci vissza-visszatérõ motívumai.

A hatvanas években a vállalat terjeszkedésnek indul, olyan sztárok hordtak Gucci termékeket mint Grace Kelly, Audrey Hepburn, vagy Jackie Kennedy.

A fellendüléssel párhuzamosan a népes Gucci családon belül egyre nagyobb ellentétek alakultak ki, ami nem tett jót sem a cég fejlõdésének, sem a hírnevének, az addigra már nemzetközileg elismert márka hanyatlásnak indult.

A Guccit az 1990-ben kreatív igazgatónak kinevezett texasi Tom Ford hozta ismét divatba, a csõd szélén álló legendából 1999-re 4,3 milliárd dolláros birodalmat épített vissza, 2000-ben az elsõ Vh1/Vogue díjátadáson maximálisan megérdemelten õ lett az Év Tervezõje.

A nem kicsit sármos Tom Ford sikere saját bevallása szerint nem tehetségének, hanem motiváltságának és kitartásának tulajdonítható és annak, hogy nagy biztonsággal tudja eldönteni egy termékrõl, hogy arra a nagyközönség is ráharap-e.

De mindezek mellett a Guccit is a szexualitás vitte sikerre. “A Gucci nõ egyértelmû... míg YSL ideálja megkötözi a férfit, és forró viaszt önt rá, majd szeretkezik vele, a Gucci nõ csak a szexet akarja” nyilatkozta Tom Ford  a Vogue-nak, amikor 2001-ben, miután a Gucci megvásárolta az YSL-t, õ lett annak is a kreatív igazgatója.

Amíg a Cavalli-lányok kitartottak, addig a Gucci-nõk szexuálisan agresszív dominák, vonzó, izgató nõk férfias szexuális attitûddel, legalábbis Tom Ford Gucci birodalmában. 2004-ben azonban belsõ ellentétek és Ford filmes ambíciói miatt szétváltak útjaik. Némi zavar után  Frida Giannini, aki addig a kiegészítõket tervezte, vette át a vezetõ pozíciót, elsõ lépéseként mindenkit befenyítve, hogy vége az agresszív Gucci-nõnek.

A helyzet persze nem változott, egy nõ Gucciban nem odaadó feleség, nem is prostituált, még csak nem is harcos amazon, hanem egy férfi öltözne így, ha nõ lenne. A lényeg a préda gyors és fájdalommentes becserkészése. A célszerszám a test. A színek és a minták a férfipalettáról jönnek, mert hangsúlyozom, hogy nem nõnek öltözõ férfiakról van szó, hanem férfiagyú nõtestekrõl, tehát nem akarnak színes, virágos nyuszifüleknek kinézni, hanem inkább lényegretörõnek. Tehát marad a fekete, barna, szürke, fehér, esetleg sötétkék, nagy ritkán valami szín is beugrik, a rózsaszín kábé tilos, ugye a férfiak is leginkább csak nyakkendõbõl hordanak színeset...

A formák mindíg kihangsúlyozzák a test vonalát, nem nõiesen, vagy érzékien, hanem inkább Nesze, kell drága hús? stílusban. Guccinál a miniszoknya mikro, a dekoltázs végtelen mélységû.

Az alapanyagok elsõsorban egyszínûek, de mindenképpen fényesek. A mintakészletet geometrikus ritmusok és a divatház öröklött lovas-kengyeles-zablás motívumai alkotják, hímzések, virágminták asszimetria kizárt.

Ezt a vonalat követik a kiegészítõk, sõt a parfümök is. A táskák nélkülöznek minden nõi-táska elemet, színek sehol, lógócskákról, swarovski-kristályokról nem is beszélek, ellenben életnagyságú zablák simán felugranak egy kis válltáskára. A cipõk gyönyörû, elegáns darabok, nagyon hidegek, de jó magas sarkakon.

Parfümjeik elképesztõen eltaláltak, a Guccy Envy és a Gucci Rush évek óta sikeres illatok, erõteljes, összetett parfümök, nem éppen virágszálaknak valók.

Tom Ford remekül ráérzett az újonnan kialakuló nõtípusra, aki minden helyzetben dominanciára törekszik és hát valami ruhát neki is hordani kell... amíg divatban lesznek az ilyen csajok, addig a Gucci is.